Ebben a korban a pusztító betegsék a tuberkulózis volt. Azt tartották, hogy azok a fiatalok, akik a betegségben meghal, visszajár a sírból és családtagjai vérét szívja éjszakáról éjszakára és terjeszti tovább a betegséget a halálon túl is. Nem tudták még azt, hogy a levegőben terjed, falukban, családokban. A kór tünetei tényleg ijesztőek voltak: sápadtság, gyengeség, köhögés, a fertőzöttek szájából vér folyt, mintha egy vámpít éjszakáról éjszakára kiszívná vérüket. Az emberek megpróbálták csökkenteni a továbbra is egyre növekvő áldozatok számát, ehhez egy igazán furcsa módszert találtak: kiásták a sírokból a vámpírnak hitt halottat vagy halottakat, kivették a szívét, máját és elégették, majd csontjait a sírban átrendezték, méghozzá úgy, hogy a combcsontjait keresztbe tették, s halálfej formában helyezték vissza minden csontját, evvel arra törekedve, hogy többször ne tudjon felkelni és kijönni az élők közé. (nagyon sok íly módon felbolygatott sírt találtak New England környékén, egy kavicsbánya alatt, a csontokról egyértelműen leolvashatóak voltak a TBC tünetei) Ezután a hamvait a fertőzött családtagok fogyasztották el, így a saját halálukat próbálták akadályozni, persze sikertelenül.

A tudatlan emberek így írtár akkoriban a szörnyű meséket, s így súlyosbították állapotukat szertartásokkal, babonákkal.